mit kérsz vacsorára?
kínait.
elég nehéz volt becserkészni az étteremből. valami hülye ürüggyel hívtam ki a hátsó udvarra. végig gyanakodott.amikor végül leütöttem, buta csodálkozás ült ki az arcára.
a konyha melegében keményen megizzadt, ezért elég munkás volt szigszalaggal összekötözni a csuklóját. a bőre tiltakozott, újra meg újra ledobta magáról a ragasztót.
kicsi volt, de testes.
nehezen tuszkoltam be a csomagtartóba.
rettegtem, hogy meglát valaki.
útközben szerencsére nem igazoltattak.
üres volt a lépcsőház is.
amikor kiszedtem a csomagtartóból, magához tért, ezért egy jól irányzott ütéssel, ahogy a filmekben láttam, újra eszméletlenségbe parancsoltam.
szuszogtam és izzadtam.
a liftig a lépcsőház piros szőnyegén húztam el.
folyt rólam a víz.
benyomtam a hatos gomobt és a lift hűsítő vémfalának támaszkodtam.
amikor felértünk a hatodikra, a liftet már hívta valaki.többször is ránkcsukódott az ajtó.
de nem ébredt fel.
 |
| hát persze hogy kérsz |
végre az ajtónk előtt álltunk.
illetve én álltam, ő meg feküdt.
nyál csorgott a szájából.
csengettem.
hallottam a lépteit, ahogy az ajtóhoz jött.
biztosan már nagyon éhes.
sokáig elmaradtam.
kinyitotta az ajtót.rám nézett, aztán le.
megdöbbenve, értetlenül bámult. nagyon hülye arcot vágott.
mi.. mi ez???
kínai. azt kértél vacsorára.
láttam, hogy mindjárt ordítani fog.
normális vagy? idehoztál egy halott kínai férfit szakácssapkában?
de hiszen még él mondtam de ő már nem hallotta.
becsapta az ajtót.
most mit csináljak egy izzadó, nyáladzó, eszméletlen kínaival?
